A cink olyan ásványi mikroelem, amelyre napi rendszerességgel, de csak nagyon kis mennyiségben (legfeljebb 40 mg) van szükség az étrendben.

Kutatások bizonyítják, hogy ha a szervezet növekedéséről van szó, a cink az egyik legfontosabb összetevő az étrendben, de emellett olyan kulcsfontosságú funkciókhoz is szükséges, mint a szénhidrát-anyagcsere és a vércukorszint egyensúlyának fenntartása.

A szervezet cinkkészlete elsősorban a csontokban és fogakban található, de jelen van az izmokban, a bőrben, a májban és a férfi nemi szervekben is.

A cink egyensúlyban tartja a vércukorszintet (az inzulinhormon alkotóeleme), védi az immunrendszert (megelőzhetők a megfázásos, influenzás megbetegedések), stabilizálja az anyagcserét, és támogatja a kiváló szaglás- és ízérzékelést. Ezen kívül részt vesz az anyagcsere folyamatokban, az enzimek aktiváló anyagaként tevékenykedik, a bőr védelmében gyorsítja a sebgyógyulást, csillapítja az ekcémás tüneteket, valamint elősegíti a nemi mirigyek működését.

Csökkent cinkbevitel főbb tünetei: Csökkent ízérzékelés és szaglás, növekedési zavar gyermekeknél, gyakori megfázások és fertőzések, depresszió, töredezett haj és köröm, elhúzódó sebgyógyulás, bőrgyulladások.

A vegetáriánusoknak különösen ügyelniük kell a cink megfelelő mértékű pótlására, ugyanis ez a mikroelem egyike azon anyagoknak, melyekből a növények viszonylag keveset tartalmaznak. Az állati eredetű élelmiszerek összetétele ebből a szempontból jóval kedvezőbb, mint a tisztán növényi alapú étrend.